Muszáng
Herrnando Cortez lovakat is vitt magával 1519-es mexikói utjára. Később más spanyol hódítók, kalandorok és misszionáriusok követték őt, saját lovaikkal. Ezek erős, egészséges spanyol lovak voltak, többmyire andalúziai, arab, berber és Jennet lovak keverékei. A musztáng név a spanyol mesteno szóból származik, amelynek jelentése: vad vagy kóbor. Önmagában az, hogy ezek a lovak kíméletlen tengeri utat túlélték, tanúskodik életerejükről. A spanyolok által behozott lovak erterjedtek Észak-Amerikában, az indiánok pedig nem voltak képesek megvédeni földjüket a lovakon érkező, lőfegyvert viselő idegenekkel szemben. Az indiánok végül nagyon jól megtanultak lovat lopni a telepesektől. Bár a lovakat az indiánok eleinte megették, vagy szabadon engedték, gyorsan felismerték a lovaglás előnyeit. A foltos lovak- valószínűleg természetes álcázó színeik miatt- különösen népszerűek voltak. Az indiánok végül igazi lószakértőkké váltak, egyes törzsek saját maguk tenyésztették a lovakat. A szabadon engedett vagy elszökött lovak vadon éltek, elvadult ménesekben. A XIX. század közepén több, mint 2 millió vadló élt Amerikában, ám az évszázad végére a számuk csökkent. Az országban mindenütt terjeszkedtek a farmok és magánbirtokok, így a vadlovak számára alkalmas területek gyorsan zsugorodtak. Ezzel egy időben sok vadlovat megöltek: a farmerek számára fenyegetést jelentettek, mert megdézsmálták a veteményeket, ráadásul olcsó húsforrást is jelentettek az állati eredetű takarmányok gyártásához. A musztángok ma már védett állatok. Csupán 50 000 példány maradt fenn belőlük, és sok ménes olyan kicsi, hogy beltenyészettől szenvednek. |